Kendőzetlenül önmagamról, mert kell, hogy tudjuk (még én magam is)!
S ha már itt vagy, kérlek írj a venDögkönyvembe is!
Fülöp Mihály vagyok, s Tatán születtem 1977. április 15-én.
Manoka, GabberDög vagy simán Dög és Teknyő
Tatán éltem édesanyámmal, az ő apukájával aki egyben ugye az egyetlen, még élő nagyszülőm, és az öcsémmel. Még azév szeptemberében albérletbe költöztem Dunaszentmiklósra, ahol dolgozom is egyben.
Jellemhibáim vannak bőséggel, mint mindenkinek. Erősen az érzelmeim irányítanak, mikor valamiben döntést hozok, s így legtöbb alkalommal elhamarkodom döntéseimet. Van, mikor rendesen megszívom, de néhány alkalommal jól jövök ki belőle, így sikerélményeim is vannak. Az életemet gyermek, és fiatalkorom hibái miatt kell úgy élnem, ahogy. Ebben volt segítségem is apám részéről, de a rossz döntéseim és betegségem tették a végére a pontot. Iskoláimat tekintve, csak alapfokú képzettséggel rendelkezem, hiába tanultam tovább több alkalommal is. Minden alkalommal rányomta bélyegét életemre az apámmal való harc, háború, amiből mindég én jöttem ki vesztesen. Depressziós, szorongós lettem korán, s idültebb koromban pánikbetegségeim is voltak, melyeket kisebb-nagyobb sikerrel jól titkoltam. Munkáimat tekintve jó sokmindenből kivettem részemet, de bácsikám és nénikém segítségével megtanultam dolgokat, melyekre büszke vagyok. Postáskodni nagyon szerettem, mígnem baleset ért, mi teljesen megváltoztatta életemet. Kisebb-nagyobb maradandó sérülésekkel jöttem ki a csaknem 2 hetes kómából, így átértékeltem mindent, s új lappal az életemben, rokkant-nyugdíjasként éldegélek a mai napig is. Ha gyermekkori barátom, pajtásom Győző nem segít, mára valószínüleg nem lennék. Távol élek a családtól és a barátaimtól, ami nagyon megvisel. De független vagyok, és szabad... Ez hajt előre, s közepes akaraterőm, mit fojtogatnak betegségeim, melyekkel együtt élek.
bár vágyom rá. Vannak, akik úgy gondolják, hogy beképzelek magamnak bajokat. Lehet igazuk is van. Bár ezt nem tudhatom. Arra rájöttem, hogy a depresszió miatt kialakulhatnak egyéb nyavaják, betegségek. Nekem is vannak ilyenek. De a balesetem miatt is elég sokminden kialakult. Ilyen a látásvesztés az ép szememen, a gyakori memóriakiesés, számolási és olvasási nehezítettség is. Mozgásomban szintén vannak nehezítettségek. Főleg most, hogy elhíztam súlyosabbak. Aztán ott van a gyerekkorom óta sok szenvedést okozó fehérje, és tejcukor allergia is. Ezt tetézte tavaly májusban a diabétesz, melyet inzulinnal kezelünk, naponta 4 alkalommal. 2008 decemberében derült ki, hogy sajnos megörököltem még a pikkelysömört is, ami kismértékben kijött rajtam. Eddig is volt nyűg az életemben, eztán csak sűrűsödnek. Ezenkívül gyermekkorom óta rágom a körmeimet. Olvastam, ezt a stressz, depresszió is kiválthatja. Ha nehezen is, de együtt kell élnem mindezzel. Elfutni nem tudok előlük.
Hát igen! Voltak benne szép dolgok is, melyeket kellemes emlékként őrzök magamban. Legalábbis amiket nem felejtettem el. De többnyire csak azokat jegyeztem meg valamily okból, melyek nagyon rosszak voltak. Apámat ezért nem említem meg az oldalon. Rettenetesen sok negatív élményt, mély sebeket őrzök vele kapcsolatban a lelkem mélyén. Kisebb gyerekkoromtól bántalmazott, hol fizikailag, hol lelki terrorral. Addig voltam jó neki, amíg nem mondtam neki ellent bármiben. Amint ellenálltam eldobott, és nem kereste a társaságomat. Semmiben nem számíthattam rá, csak akkor állt mellém, ha terrorizálni kellett. Ha kis csínyről volt szó, ha mosolyogtam. Mindegy mi volt az. Más gyerek az apjától tanul az életre. Én tanultam a rokonságtól, és szomszédaimtól. Mindenki értetlenül áll velem szemben. Mind család, mind közelebbi ismerőseim. Nem értik, miért lettem az, aki ma vagyok. Nem ők élték meg. Ezért nem érthetik meg soha. Mind1. Szal folytatva dolgot megjegyzem, azért voltak jó dolgok is. Az utcabeliek barátsága, ami a legtöbb gyermeki lét egészét meghatározza. Örök barátság ez, hiába szakadunk el egymástól. Én így látom. Nekem így jó. Visszatérve piciny kis életemre, azért vagyok én mindég rossz mások szemében, mert fiatalon elkönyveltek annak, és ebből indul ki mindenki a környezetemben. Az új ismeretségek nem tudják, min mentem keresztül, mert nem hangoztatom. Vannak, akik ösmerik az előéletemet, és ezt használják ki. Régen is elfojtottam magamban a sérelmeket, most is azt teszem nagyrészt, de azért kiadom a dühömet, és odamondom keményen. Szóval apámnak nem voltam fontos sohasem igazán. Ha érzett volna hangyafasznyi szeretetet is, azt kimutatta volna, s nem köpködött volna, nem fordult volna el ha meglátott az utcán, vagy bárhol. Megtagadott, mondván nem jelentek neki semmit, és lelki terror alatt tartott tizenéves koromtól. Egy példát említek pölö: A 6. szülinapom, melyre anyám tortát sütött nekem. Neki azért adott taslit, mert sütni mert nekem, engem azért vert meg, mert enni mertem belőle. Na ilyen, és ennél durvábbak is nap, mint nap előfordultak. Lezárva ezt a dolgot, akkor érezte úgy, hogy mégis vagyok neki, amikor a baleset ért. Állítólag míg az intenzíven, öntudatlanul feküdtem folyamatosan látogatott, és érdeklődött hogylétem felől! Az tette nálam be a kaput, amikor már a traumán feküdtem, s megláttam a kórterem ajtajában! Nem kaptam szikrát! Hangosan megjegyeztem, erre emléxem, hogy mi a fenét keres itt? Hmmmm, elég érdekes volt számomra. Igaz, nem láttam túl sokat, de meglátogatott néha otthon is. Ma is eljön néha, mikor eszébe jutok. Meg kell valljam, nagyon néha csak. Ő próbálkozik, amit értékelek. De elmondtam neki, nem tudom elfelejteni a múltat, és megbocsájtani sem mindazt, amit elkövetett. Új lappal indítottunk mindketten, és tiszteletben tartjuk egymás magánéletét. Ebben maradtunk. Meglátjuk, mit hoz a jövő!
nem értem a viccet. Kollégáim egyes dolgokról azt hiszik vicces, de amikor már ostoba, kicsinyes és undorító kitolásokkal kergetik őrületbe a másik embert, ők nem értik, miért mérges a másik. Nagyon elszalad velük a ló, ilyenkor már gátlástalanul csinálják. Ez nagyon bosszantó, és kárt okoznak vele. Anyagilag is. És ekkor persze nem vállalják a felelősséget. Ezek a buta emberek. A másik meg az, hogy nekünk otthon, anyámnak és nekem meg volt tiltva a mosolygás, nevetés. Emiatt ha valamin nem nevetek, az nem azért van, mert nem értem. Csak egyszerűen nem mutatom ki. Ha egymagam vagyok sokat nevetek vicces jeleneteken. Az arcmimikámon sem fedezhető fel túl sok érzelem, hiszem belém égett a tiltás, mert gyakran kaptam érte. Sajnálom, ha ezzel bárkinek is csalódást okozok!
Ez is érdekes dolog, mivel nagyon kevéske emlékem van erről az időszakról. Sorban mesélem. Az első, hogy aznap hajnalban tekerek fel a munkahelyemre, a postára, 1/2 5-kor, mert kollégámmal ketten osztottuk szét a lapokat minden áldott reggel. Az még tiszta, hogy valamikor a megszokott időben kimentem teríteni az újságokat. Aztán már csak a fényre emléxem, és egy éles fájdalomra. Innentől minden kiesett, egészen a magamhoztérés utáni napig. Mindez 11 napig tartott. Az eseményekről az akkori kollégáimtól, és a családomtól tudok. Nos, 2002. december 30-án hajnali 5:50 perc környékén történt az ütközés. A bringa beékelődött az autó bal kereke mögé, s én a bal elejét zúztam meg rendesen. Az én bal oldalam sérült szintén súlyosan. Semmire nem emléxem, ez a baj. A srác azt állít, mond amit akar. Ebbe nem mennék bele. A sérüléseimbe sem mennék nagyon bele, de azt elárulom, hogy a lábam, alkarom, kezem és koponyám sérült súlyosan. Mindezek nem számítanak már. Csak a maradandó sérülések okoznak sokszor problémát. Az idegrendszeri problémák szintén megkeserítik az életemet. A bal szemem elvesztése kimondottam zavar, mert nincs a mai napig igazi térérzékelésem. Emiatt sem javasolják a jogosítványt. Pedig nagyon szeretnék kocsikázni, motorozni! Lényegében ennyit akartam erről mondani.
egyedül élek. Se kutyám, se macskám már. Szerényen éldegélek, nem vet fel a pénz, mégis valahol boldognak érzem magam, hiszen van mit a tejbe aprítanom néha. Lakás fenntartó vagyok, így nem áll távol tőlem a házimunka. Imádok a konyhában tevékenykedni, s nagyon jól is megy. Egyedül mosogatni nem szeretek. Ezen kívül mindent szívesen csinálok.
hű hitemhez, bár nem gyakorlom vallásomat. Az Úr a szívemben s lelkemben él. Ehhez nem kell csőlátású hívőnek lennem, elég hinnem. Ezen kívül Reikizem, hogy segítsek önmagamnak.
ami elég régóta megkeseríti az életemet. Bár mindenki adománynak tartja, s bár hiszek is benne, mert hát jelentéseit is ismerem már régen. Gyakorta megkeresnek odaátról. Kapcsolatot keresnek, s néha segítséget is. Legtöbben beszélgetni jönnek hozzám. Emiatt érzem feszélyezve magam, mikor temetőben járok. Látom, s hallom őket. Nagymamám halála után teljesedett ki ez a dolog bennem. Már előtte is voltak jelenéseim, de akkoriban nem foglalkoztam vele, s igyekeztem elfeledni, hisz rettegtem. Nagyi temetése után nem sokkal megjelent nekem álmomban, és beszélgetésre kért. Kért, nyissam ki a szemem, s tárjam ki a szívemet neki. Csodálatos volt. Nagyon szerettem őt. Jobban bárkinél... Évekkel ezelőtt kértem Urunkat, vegye el tőlem ezt a képességet, mert ha szeretteimet nem láthatom, felesleges nékem. Úgy érzem, imáim meghallgatásra találtattak, mert hónapok óta alig keresnek meg, és mondják, kérjem vissza erőmet. Megkönnyebbülés számomra.
Nos, ez sem egy egyszerű dolog nálam. Ha ismerkedésről van szó, nem a szövegem az erősségem, hanem annak a tartalma. Bár félénk vagyok e téren, s zavaromban hülyeséget is mondhatok (LOL). Soha nem voltam sikeres a hölgyeknél. Sajnálom, hogy nem születtem szebbnek a jelenleginél. Bizonyára megvan nekem is a párom valahol, és hogy rám talál majd a szerelem valamikor. Az nem mostanában lesz sztem. Jaja, van ám mire pesszimistának lennem! Nálam, ha szerelemről van szó, az nem pénzről, gazdagságról szól, hanem kőkemény érzelmekről. Ha szerelmes vagyok lángolok. Parteremmel türelmes vagyok, ha nem követ el ostobaságot. A veszekedések elkerülése érdekében, minden problémát őszinte beszélgetéssel próbálok megoldani. Ha ez nem megy, nem erőszakkal, hanem hangoskodva oldok meg. Kiadom a dühömet. Ha nem húznak tovább elvonulok egy félre eső helyre, és percek alatt megnyugszom. Hűséges, kedves, bújós vagyok. És ezek nem üres szavak!
Komolyság, nyíltság, őszinteség, hűség egyes dolgokhoz, s a szerelemben is, hiúság, romantika, háziasság, állatbarát, sértődékenység egyes esetekben, fokozott érzékenység, zenebolond.
A szülővárosom, Tata. Minden pillanatban elvarázsol, megbabonáz és megihlet szépségével mindúntalan!
Iceberg Twice, Bruno Banani Pure Man, Amway Ancestry, Amway Opportune, Amway Anticipate és Quixotic
a zene, s ennek gyűjtése. Kétballábam miatt táncolni nem szeretek, mert a botladozást a hölgyek nem szeretik. Mivel jogosítványom egy súlyos baleset miatt egyenlőre nem lehet, csak kívülről szemlélem, s imádom továbbra is a veterán, és nosztalgia járműveket. Sokat internetezek, amikor itthon vagyok, s állandóan szól a zene. Ha nem a gépnél ülök filmeket nézek. Ezt is szeretem, hisz nem unatkozom.
ban nem emelnék ki egyet sem, csak olyat, ami nem jön be. Ilyen a metál, az alternatív rock, az emo és a divatzenék.
A TV ügyvédje, Tények, Napló, Főtér, F1, MotoGP, egyes sorozatok, stb...
is vannak, ebből kiemelném a Kétszáz éves embert, Robin Williams-szel és Embeth Davitz-szal, a Szakácspárbajt Jason Lee-vel és Irene Jacob-bal, a Lökd a ritmust Ne-Yo-val, a Step Up-ot, és az Alien-sorozatot, stb...
Kedvenc színészeim, színésznőim a teljesség igénye nélkül: Anthony Hopkins, Robin Williams, Mel Gibson, Anthony Quinn, Zenthe Ferenc, Sinkovits Imre, Jávor Pál és Kabos Gyula. Julia Roberts, Kiss Manyi, Krencsey Marianne, Komlós Juci, stb...
Kedvenc sorozataimból néhány: Angyalbőrben, Szomszédok, Helyszínelők(Las Vegas-i, Miami), Lost, és kiemelten Dr. House
Lapok, amiket olvasok: Autó2, AutoBild, Autó Piac, Veterán Autó és Motor, Retro Mobil
Kedvenc könyveim: Alan Dean Foster - Kristálykönnyek, Winston Groom - Forrest Gump, Hugh Laurie - A Balek
Kedvenc énekesnőim, énekeseim, zenészeim:
Celine Dion, Sarah McLachlan, Sarah Brightman, Laura Fygi, Sade, Aretha Franklin, Ella Fitzgerald, Barry Gibb, Louis Armstrong, Chris Isaak , Aaron Neville, Elvis Presley, Valerij Didyulya, Mark Ashley, Michael Bublé...
Álmaimban van, hogy szállok a kék égen szabadon, van, hogy kiválló ritmusérzékkel megáldott táncos vagyok, aki táncával rabul ejti a hölgyeket, van, hogy gazdag vagyok, és megvehetem minazt, amire vágyom, s segíthetek azoknak, akik közel állnak hozzám. S van, hogy simán csak jobb ember szeretnék lenni, mint aki jelenleg vagyok.
Nagyobb vonalakban ennyi! :o)
